Nincs mindig prémium alapanyag 

Biztosan te is voltál már úgy, hogy ki akarod fogyasztani a hűtőt, a kamrát és a felhalmozott élelmiszereket nem ítéled kidobásra. Persze megfogadod, hogy semmit nem fogsz venni a következő hetekben, amíg a készlet tart. Tökre nem trendi az élelmiszerpazarlás. A cél teljesülése érdekében bele is veted magad a rendszeres főzésbe, blogokat nézel, és próbálsz össze nem illő alapanyag párosításával valami ehetőt kreálni. A végeredmény néha pocsék, gyakran közepes, ritkán tökéletes… De az biztos, hogy időközben fejlődik a kreativitásod és az alapanyag ismereted is. Rájössz, hogy a haldokló répa igenis finom pürének egy kis naranccsal vagy épp a kicsírázott krumpli is ízletes egy kis zöldfűszerrel megbolondítva. Előbb vagy utóbb a célodat is eléred, ami nem más, mint egy üres kamra vagy egy kifogyasztott hűtő. 

Mi köze van a spájznak a projektekhez? Hát az, hogy mindig elmondjuk mi projektvezetők, hogy mennyire, de mennyire fontos a projekt csapatok felépítése és a kiválasztás. Ami teljesen igaz is. DE! Tegye már fel a kezét az, aki szabadon rámutathat a legjobb projekt tagokra, a senior szakértőkre és minden esetben velük/ belőlük, az ún. prémium alapanyagokból tud projektet felépíteni. Szerintem nekem összesen 2X volt ilyen lehetőségem. (Biztos mert annyira fiatal vagyok 🙂 Jah. Nem.) Egy adott szervezetben nem lehet csak úgy rámutatni valakikre, hiszen nekik is van más dolguk, és le van kötve. Meg ott a BAU is. Milyen káááár! 
 

Szóval adott egy merítésnyi projekttag, akiknek csak egy része (vagy még az sem) a mi választásunk. Adott „alapanyagokból” dolgozunk a legtöbb esetben. És akkor jöhet a kreatív projektmenedzsment és a csapat eggyé kovácsolása. Micsoda szép feladat ez! Legalább akkora kihívás, mint a mézaskalácsfűszert összepárosítani a paradicsompürével. 

Persze kitartó és kreatív munkával a csapatszellem kiépítése sikerülni fog (valamilyen szinten). Ez nem kérdés. Persze időközben fel-felbuggyan bennünk, hogy mi mindent meg tudunk volna valósítani, ha prémium szakembereket kapunk. Kár siratni ezt az álmot. Dolgozzunk a meglévő erőforrásokból és hozzuk ki belőlük a legtöbbet. Segítsük, és fejlesszük őket ott és akkor, amikor arra szükség van.  

A csalódásunk elkerülése végett pedig engedjük el azt a feltett szándékunkat, hogy majd 100%-ban mi magunk fogjuk a csapattagokat megválasztani egy projekthez. Vannak keretek. Ezeken belül tudunk mozogni. 
Jó főzést kívánok! 

Borbényi Katalin

Év Projektmenedzsere Díj 1. helyezett, 2019.

Korábbi Tonik blogjaink itt érhetőek el: 

Hírek - Magyar Projektmenedzsment Szövetség (pmsz.hu)